Category Archives: egyperces

Magyarországi történet, de ez is saját. Északi megyénk, nagyobb város, helyszín “ahol a minőség olcsóbb”, értsd Lidl, pénztár, sorállás. Hatból 3 pénztár megy, minden sorban jónéhányan. Kisgyerek – olyan 3-4 éves lehet, minden egyéb kiderül majd a nevéből – egy üres kasszánál slisszol kifelé. Kezében jégkrém, meg chips vagy csoki, lényegtelen is. Pénztári akadály alatt átbújik, battyog kifelé.

Egy merészebb pénztáros felteszi a kérdést:
– Kié ez a kisgyerek aki kifelé megy?
Egy asszony eszmél az egyik sorban:
– Hol vagy Leonidászocska?
– Épp kifelé ballag a jégkrémmel!
– Leonidászocska, vigyázzá, mer elüt az autó!

Értitek, “vigyázz, mert elüt az autó!” Nem ám: Kisfiam, gyere vissza, mert azt még ki kell fizetni, csak utánna lehet kivinni, vagy: gyere vissza, mert megbüntetnek ha fizetés nélkül viszel ki valamit… Vigyázz, mert elüt az autó!

Hiába, az egészség fontos! Kezdje a bőrénél! 😀



Category: egyéb, egyperces

Bruggeben voltunk, 3 capuccino, 3 üditő meg két ásványvíz, csaj hozza a blokkot, 40 €! Nem, nem a Hilton bárjába ültünk be. Szemem kiugrott, ráadásul vendégeink voltak, ők hívtak meg cserébe az egész napos kirándulásért. Nézem a blokkot, látom nem stimmel, sör is van rajta három. Megyek reklamálni, mondom sört mi nem ittunk. Pincércsaj (helyi, igazi tenyeres-talpas ;D ) szájhúzogatva számolgat, elengedett egy félbeharapott bocsánatkérés félét, visszaadott 18 € -t. Na, már barátibbank tűnt, 22 a 40 -ből, kicsit sok, de már emberi. Máshol ezt ki lehet hozni 15-ből is, de legyen, mégiscsak turisták által látogatott hely. Nézegetem tovább a blokkot, mondom a lányok megisszák a cappucinót, aztán gyerünk innen tovább. Hát akkor figyelem, hogy még 2 valami szutyok is hozzá van ütve, ami nem tartozik ahhoz, amit mi rendeltünk. Akkor már kicsit gorombábban intettük oda a hölgyet, és közöltem, hogy még 5 euro visszajár számításom szerint, de ezt már nem benn a pultnál halkan, hanem kinn a kerthelyiségben, jól hallhatóan, hogy lehetőleg a többi “tourist” is hallja, hogy figyeljen oda a számlájára. Na azt a pofát képzeljétek el! Szinte még meg is volt sértve, hogy nem hagyjuk magunkat lehúzni egyetlen fillérrel se, de gondoltam, mi Magyarhonban edződtünk, a lenyúlás csinját-bínját ismerjük, ne rajtunk gyakoroljanak! ;D Tehát végül 50%-nál kevesebbel, konkrétan 17 €-ból megúsztuk, ami már nem is olyan rettenet. Szóval ne legyen senki tévedésben, nem magyar sajátosság ez, és nagyon sok mindennel így van ez még errefelé, a múltkor egy ismerősöm csak annyit mondott amikor az autópálya melletti szeméthegyek kerültek szóba: Ne csodálkozz, Belgium a nyugat balkánja! És ez igaz is!



Lakástól 200 méterre a dombtetőn “kisdölesz”, mint falun a “bót”. Nagy előnye, hogy vasárnap is nyitva. Ez is egy vasárnap délutáni, “szaladjunkfelfrisszsömléért” alkalmával történt. Szóval én meg a gyerek, felmentünk a “Dölibe”. Megvettük a pékárut, esti filmnézéshez a nasit, beálltunk a sorba. Erről tudni kell, mivel 2 km-en belül nem nagyon van más nyitva vasárnap, így egész nap teltház és sor a két – ritkán 3, de a harmadikba csak az 1-2 termékesek mehetnek – pénztárnál. Szóval sor, kb. 10 ember előttünk, beállunk a sorvégre. A gyerek megszólal, vigyünk már egy kólát is. Gyors kő – papír – ollóval eldöntöttük, hogy én megyek vissza a kóláért. Amíg visszamentem, az eltelt 40 másodperc alatt befutott a sorvégére a követkeő anya – lánya páros. Francia tudásom csillogtatva egy : -S’il vous plait, madame! kíséretében próbáltam mellettük elhaladni, hogy visszaérjek a gyerekhez. Ekkor jött a derült égből fecskeszar:
– Mintha mi nem a sorba állnánk, a rohadt életbe, ezek meg itt mennek előre, mintha másnak nem lenne sürgős! szólalt meg a fiatalabb a két hölgy közül felháborodva, magyarul. Nekem se kellett több, visszafordultam:
– Szép napot kívánok, üdvözlöm önöket, mi is sorban állunk, ő itt fiam önök előtt a sorban, csak hozzá próbáltam meg visszajutni!

Na azt az arcot képzeljétek el! 😀 xD meg Lol is! 🙂 🙂

Régóta tudjuk, hogy a magyar világnyelv! És erre egy ennyire nemzetközi környezetben oda is kell figyelni! 🙂



Category: egyperces

Charleroi, reptéri parkoló, a fizetőautomata előtt sor. Öreg bratyesz szerencsétlenkedik, nagy nehezen mindennek – parkolókártya, aprópénz bedobó, nem volt elég aprója így papírpénz nyílás, visszajáró – megtalálja a helyét. Következő hölgy kártyával fizet, persze 1 méterrel mellettünk, a csak kártyás fizetésre használható automatánál nem áll senki, de ő a kártyás-kp-s kombi automatánál fizet kártyával. Logikus. Lassan végez, a következő rutinosabb, kártya be, 2 eurós be, kártya ki, ürge el. Fiatal hölgy, inkább lány következik, kettővel előttem. Áll az automata előtt, nézi, nézi, még mindig nézi, majd tanácstalanságábasn hátrafordul az előttem állóhoz:

– Do you speak english?

– Non, france.

Kicsit elkomorul, rámnéz, majd kérdez:

– Do you speak english?

Átgondolván a lehetőségeket –

1. elszaladjak,

2. próbáljam meg fitogtatni nem tudásom, vagy

3. próbáljak meg segítőkésznek látszani:

– Yes!

Mire érkezik a számomra is meglepő kérdés:

– Magyarul?

Így azért mindjárt sokkal könnyebb… 😀 ( Azon, hogy kérdésére adott válaszom meg se hallgatta, már meg sem lep lepődtem. )

 

 



Category: egyperces, külföld

MobileVikings – 2 GB mobilinternet ingyen

Become a Viking


Transzferek Brüsszel és Charleroi között

Repülővel utaznál, de nincs mivel kijutni a reptérre? Rokon, barát, ismerős érkezik, és inkább a vacsorát készítenéd elő mint a reptérre szaladsz? Vagy csak turistaként érkezel és a reptérről gyorsan a városba akarsz jutni, úgy, hogy közben hasznos infókat is kapsz?


A legfrissebbek


    ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈



    Szerző: Lacapi