Tag Archives: brüsszel

A holland élvonalhoz hasonlóan itt is két csapat fut külön versenyt a bajnokí címért (Club Brugge, Anderlecht), de a lebonyolítási szabályok miatt még másoknak is lehet esélyük. Kilenc forduló van még hátra az alapszakaszból és a rengeteg döntetlen, valamint a keresztbeverések miatt még szinte bárki bekerülhet az első hatba. Legálbbis papíron még a 11-13. helyezett csapatoknak is van sanszuk, bár ehhez egy kiegyensúlyozottabb teljesítmény kellene a hátralévő időszakban. Lássuk, folytatódik-e a trend vagy végre hozzák a kötelezőt, akiknek hozniuk kell.

Pro League: Részhajrá következik – Futball előzetes.



Category: sport



Category: közlekedés, munka

Már régóta tervezett kirándulást iktattunk be ma, meglátogattuk a beerseli kastélyt. Remek idő, olcsó belépő – a látványossággal arányos – kellemes környezet. És Brüsszel határában, egyszerűen megközelíthető helyen van.

A kastély külső oldalát nemrég felújjították, a belseje ugyanakkor hagy maga után némi kívánnivalót. Ugyanakkor igazi romantikus, zeg-zugos kastély, vizesárokkal. Lépcsőzni lehet föl és le, bástyára ki, pincébe le. Néhány kép ízelítőül:

A végén körbesétáltuk a tavat, és ittunk egy kávét – meg ettünk egy kis fagyit – a szomszédos Brasserieben.

2-3 órás kellemes kikapcsolódás gyereknek és felnőtteknek egyaránt!



Erre vasárnap nem szokás a nyitvatartás, legalábbis bevásárlóközpont és shopping centerek terén, mindössze kisebb üzletek vannak nyitva. Január (és július) viszont az “akciós cuccok hava”, ilyenkor alkalmanként egy-egy vasárnap erejéig rendkívüli nyitvatartást hirdetnek az üzletek. Egy kivétel van, a Cameleon, ami többször is nyitva van vasárnap (na jó, még az IKEA ilyen, hol egyik, hol másik tart nyitva vasárnap). Ma csak a Caméleon tart nyitva, az asszony a heti feszültség levezetésére shopping délelőttöt tervezett. 10-kor nyit, ne érjünk túl korán. Oké. Tíz harminckor érkeztünk, de már csak egy mutogatós ember fogadott (na, nem olyan mutogatós, de itt még a rendőr se nevezhető forgalom írányítónak), szóval integetett, hogy menjünk tovább, mert a parkoló megtelt. Ahol közel 300 autó számára van hely. És emberek áramlottak mindenhonnan a közeli utcákból, és jöttek az autók is sorjában. Mi lesz még itt, mikor a későn kelők is ideérnek? Itt mindenkinek ennyi ideje és pénze van? Vasárnap lévén miért nem főznek, kirándulnak, meccsre mennek, uram bocsá alszanak még ilyenkor? Asszony mindenesetre “bótol”, én meg egyívben kanyarodtam haza. Nem bírom a tömeget… 😀



Hétvégén – konkrétan vasárnap – beszaladtunk a belvárosba néhány apróságot venni. Az egyszerűség kedvéért az egyik parkolóházban tettük le az autót. A meglepetés akkor ért bennünket, mikor a lifthez mentünk: az biza zárva volt. Biztos valami műszaki probléma, gyerünk a másikhoz. Az is zárva. Kezdett gyanús lenni, de ekkor újabb delikvens érkezett a – (mínusz) 3.-ra, na mondom megnézzük, ő merre talál kiutat. Bizonyára észrevehető volt tanácstalanságunk, mert mindjárt mutatta, merre van a lift. Mondtuk, hogy Ok, Mr., de ennél most valami okosabb kell. Csávó próbált kinyitni minden ajtót, a negyedikkel kb. sikerrel is járt. Hát hajrá! Felcaplattunk 3-4 emeletet, mire a lépcső elfogyott. Az ajtó, ahogy mi kimentünk bezáródott, abban a pillanatban megszólalt egy riasztó! Na, ez fasza, csávó beugrasztott bennünket, az ajtó kívülről nem nyitható, vissza tehát nem mehettünk. Gyors felderítést követően kiderült, az egyik belvárosi pláza folyosóján vagyunk – bezárva. Mivel vagy két perce nem történt semmi, megpróbáltuk hívni a parkolókártyán szereplő telefonszámot. Míg az asszony próbált velük egyeztetni, hogy hogyan tudnánk kijutni – mielött a rendőrök jönnek értünk – én probáltam valami kiutat keresni. Ennek az lett az eredménye, hogy sikerült egy újabb szirénát aktiválnom, viszont innentől nem sokat kellett várnunk a segítségre, kettesével szedte a biztonsági őr a lépcsőket, úgy nyargalt felénk. Hál istennek nem volt valami heves vérmérsékletű, nem akart lelőni, megbilincselni, falhoz állítani bennünket, csak egy röpke magyarázatot várt, hogy kerültünk oda. Majd elmondta, hogy a parkolóházban a liftek – vasárnap lévén – csak 11(!) órától használhatóak, addig minden tiltás ellenére az autós bejárón át kell közlekedni, mivel a pláza is zárva van. Aztán szépen kiengedett bennünket, thank you, meg au revoir, mindenki ment dolgára, a fickó is, aki miatt csapdába kerültünk.

Dolgunk végeztével visszaértünk a parkolóházhoz, örömmel konstatáltuk, hogy 11 óra 6 perc, nyitva az ajtó, nem kell az autólejárón leballagnunk a mínusz harmadikra, irány a lift! Leérünk a minusz háromra, kilépünk a liftből, de a külső üvegajtó – minő meglepetés – zárva!

F*sza! Irány vissza, pláza, kijárat, mit ád az ég, az utcán szembe jön kedvenc biztonsági őrünk. Az asszony mondta is neki mindjárt, kösz a 11 órás tippet, de a lift még mindig zárva. Őrünk csóválta a fejét, mondta menjünk, majd ő segít. Mentünk. Lift, minusz 3, liftből ki, ajtó zárva. Liftbe be, liftel föl, a parkolójegy fizető automatától segélyhívón hívta a parkoló portását, aki közölte, hogy nyitná ő a liftet, de az éjszakás kolléga után nem találja a kulcsot… Menjünk le a szervizúton. Biztonsági őrünk elvezetett bennünket mindenféle zárt részeken keresztül egy tartaléklifthez, amivel leértünk az autóhoz, a mínusz háromra. Bebarangoltuk a fél parkolóházat, tisztára mint a hollywoodi katasztrófafilmekben.

Azért hogy jól jöjjünk ki belőle, a portással leírattuk az egyik órányi parkolást, mondván, hogy ha nem bolyongunk, nem töltünk ott egy óránál többet.

És hogy mi a tanulság: Vasárnap ne kelj fel 10 előtt!



Category: egyéb, közlekedés

Barátok, ismerősök, ismeretlenek, akik hallják, hogy külföldön élünk, sokszor megkérdezik, mennyi magyar él itt Brüsszelben, Belgiumban. A legújabb kivándorlási hullámban hallhatjuk, hogy London már a 3. legnagyobb magyar város lehetne a magyarok száma alapján, de a szigetország egyéb részeiben is jelentős számú magyar él, valamint Hollandia és Németország is jelentős ebből a szempontból. Itt Brüsszelben a hivatalos adatok kb. 15 ezer főre saccolják a magyarok létszámát, Belgiumban 30 ezerre. (Egyébként a hivatalos statisztikák szerint a világ ENSZ által elismert 207 országából 166-nak az állampolgára él Brüsszelben regisztráltan). Saját meglátásom szerint a harmincezer magyar már a brüsszeli magyarság létszámát takarja, az országban összesen másfélszerese is lehet. És hogy miből gondolom? Van háziorvos, fogorvos, szülész-nőgyógyász, könyvelő, autószerelő, antennaszerelő, takarító, babyszitter, fodrász, kozmetikus és még jóga-oktató is, nem beszélve az Eu, Nato tisztségviselőkről, egyéb világcégek, bankok, alapítványok képviselőiről. Sőt most a legújabb, még vizilabda edzés is van – Magyaroknak. Múltkor még az egyik futárszolgálatosról is kiderült, hogy erdélyi magyar. És persze nem lehet elmenni úgy boltba, kocsmába, bármilyen szabadidős programra, hogy az ember ne botlana magyarokba. És van itt még valami…
Hétvégén erre nem szokás 9 óra előtt felcsöngetni embereket – egyesek ezt még hétköznap is zokon veszik – de most csörgött a kaputelefon. Meglepődésem – bár mi már talpon voltunk! – után felvettem a kagylót, és egy határozott – Oui, Madame? után vártam a választ, mely nehezen akart megszületni:
– Es-que.. Es-que…, majd hirtelen váltással: – Ne haragudjon, beszél ön magyarul?
Ja, meg is lepődtem, mennyivel könnyebben értem. Mondtam igen, és már hallgathattam is a hölgyet, mely szerint ha lenne rájuk néhány percem, ők szívesen beszélgetnének velem a vallásról, és persze hagynának is nekem a tanaikból, és akár máskor is felkeresnek, ha éppen most nem aktuális… A meglepetés ereje, miszerint Jehova tanúi is megérkeztek kis hazánkból – és ez most nem pejoratív, csak tény! – kizökkentett a ritmusból, így valami frappáns helyett csak annyit tudtam kinyögni, hogy köszönjük, de mi jól megvagyunk egyenlőre – nélkülük. Aztán egy perccel később hallottuk – csak a hőszigetelés jó, a hang nem – ahogy a szomszéd lépcsőházban a magyar szomszédunknál is ébresztőt tartanak… 😀

Több dolog is megfogalmazódott, egyrészt tényleg van aki nem szégyeli, vagy talán nem is ez a megfelelő, inkább mondjuk azt, normálisnak találja azt, és itt is végigjár lépcsőházakat, és vadászik a magyar – vagy magyaros irású – nevekre, és próbálkozik a vallását terjeszteni, vagy nevezzük nevén, téríteni. Otthon már mindenkit megtérítettek? Vagy csak ide is jönni kell? Sértődés ne essék, de ha kíváncsi leszek rájuk, legközelebb majd én keresem őket. Addig meg hagyjanak meg a magam ateizmusában, itt is, és majd otthon is!

Így már azt hiszem érthető a címben feltett kérdés:? Ez most Belgium? Vagy Magyarország?



Category: család, külföld, munka

Ismét elő kell szednem a témát, ezeket a “sofőröket” – elnézést a vezetésre alkalmas emberektől – tenyésztik, vagy csak időnként összeterelik brüsszel útjaira, nem tudom, de most elérkezett az idő, hogy tapasztalataim összegezve leírjam a brüsszeli közlekedés alapszabályait, azaz megalkossam a “brüsszelkresz”-t:

Szabályok:

– aki elmúlt 70 éves, annak csak a zebránál és a piros lámpánál kell megállnia gépkocsijával, de utóbbinál sem mindig. Viszont ilyenkor lehet nyomni a dudát figyelmeztetésül! Több szabály számukra nincs, ne is olvassák tovább a bejegyzést.

– akinek audi, bmw vagy mercedes (szigorúan csak abc sorrend!) típusú autója van, azokra nem vonatkoznak a sebességhatárok. Ha te lassabban mész, akkor nyomják a dudát.

– a körforgalomban illik beengedni az oda behajtani szándékozókat, lehetőleg a zippzár elv alapján, mégha semmi nem kötelez is erre. Máskülönben nyomják a dudát. (És verbálisan is inzultálnak, középső ujjuk felmutatásával).

– egy furcsa, háromszög alakú, fekete X-et tartalmazó táblát követő útkereszteződésben csodálkozva kell nézni a balról érkezőt, miért áll meg és várja, hogy elhaladjunk. Balról érkezőként többszöri dudálással is figyelmeztethetnek bennünket, hogy haladjunk már, mert ők is mennének. egyenrangukeresztezodes

– látva hogy 5-6 (10-20-100) autóval előttünk valami probléma van, amiért dugó alakul ki, nyomjuk a dudát. Értelme nincs, de mindenki így csinálja, ne feltűnösködjünk.

– a járdán és a zebrán hosszában áthajtva is ki lehet hajtani a szélső, járdaszigettel elválasztott gyűjtőútra, a nem odafigyelő gyalogosokat ijesztgethetjük dudálással.

– egyes “sanyi” (szleng) népcsoportba tartozók számára minden fajta szabály emlegetése értelmetlen és felesleges (ez honnan olyan ismerős 😀 ) – számukra csak egy szabály van: nyomni kell a dudát.

– a követési távolság teljesen ismeretlen fogalom. Helyette a figyelmeztető hangjelzés, kürt, duda kifejezések vannak használatban, illetve erőkifejtéssel használatba kell hozni az erre a funkcióra kitalált gombot (lásd: hogyan kell nyomni a dudát).

– és ha nincs rajtunk kívül más az úton, se autó, se gyalogos, kóbor biciklista, kivilágítatlan kerekesszékes, kék az ég, süt a nap, itt a tavasz – ezt egy régi mondás szerint onnan lehet tudni, hogy b*sznak a kutyák – akkor se felejtsünk el egy dolgot:

Nyomni a dudát!!!



Category: közlekedés

Egy régebbi bejegyzés 2011. augusztusából:

“Megnéztük a belga királyi család lakhelyét, vagyis inkább munkahelyét, a Király ugyanis Brüsszel egy külvárosában, Laekenben él. A királyi pár nyári szabadsága alatt a nép is megnézheti hol és hogyan éltek, élnek és dolgoznak a királyok.

A palota helyén már a 11. században is volt épület, mai formáját a 19. század végén, a 20. század elején nyerte el. Fényűző berendezése mellett botanikus kertje teszi világhírűvé.”

   A botanikus kertről én véletlenül találtam csak egy powerpointot a neten, azonban az már jelenleg nem elérhető. A hivatalos honlap itt érhető el 3 nyelven, a botanikus kert történetéről szóló könyv pedig ezen a linken keresztül angol nyelven olvasható a böngészőben!

További képeket ide kattintva találsz a honlapon!

 Királyi vár, Brüsszel



MobileVikings – 2 GB mobilinternet ingyen

Become a Viking


Transzferek Brüsszel és Charleroi között

Repülővel utaznál, de nincs mivel kijutni a reptérre? Rokon, barát, ismerős érkezik, és inkább a vacsorát készítenéd elő mint a reptérre szaladsz? Vagy csak turistaként érkezel és a reptérről gyorsan a városba akarsz jutni, úgy, hogy közben hasznos infókat is kapsz?


A legfrissebbek


    ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈ ҉ ҈



    Szerző: Lacapi